Minden valamirevaló gasztrotörténetnek kell egy kezdet.
Az enyém egy szinte ehetetlenül sós pörkölt volt.
Életem első önálló főztje nem éppen úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Ettől függetlenül három napig ettem. Ha már egyszer elkészült, nem hagyhattam magára.
Azóta a sóval óvatosabb lettem. A kíváncsisággal kevésbé.
Nem vagyok hivatásos szakács. Egyszerűen szeretek főzni, kísérletezni, újragondolni, és különösen szeretem azt a pillanatot, amikor még nem teljesen biztos, mi lesz abból, ami előttem van.
Egy fél fej káposzta. Néhány szem krumpli. Egy megmentésre váró maradék. Egy régi recept. Vagy egy olyan alapanyag, amelyet százszor láttunk már, csak talán soha nem kérdeztük meg tőle:
Mi lehetne még belőled?
Nálam valahol itt kezdődik a főzés.
Közel állnak hozzám a hazai alapanyagok, az évszakok változó kínálata és azok az ételek, amelyek régóta részei a konyhánknak. Szívesen nyúlok a köleshez, a hajdinához, a főzelékekhez vagy éppen a legegyszerűbb zöldségekhez. Nem azért, hogy mindent pontosan úgy készítsek, ahogy egykor készült, hanem mert érdekel, mit őrizhetünk meg belőle, és mit gondolhatunk tovább.
A hagyomány nem korlát, hanem biztos alap az újragondoláshoz.
Néha persze távolabbra is elkalandozom. Más konyhák ízei és történetei új gondolatokat hozhatnak a saját fazekunk mellé. De számomra mindig izgalmas újra felfedezni azt is, ami itt terem, ami régóta körülvesz bennünket, és amiről talán túl könnyen hisszük, hogy már mindent tudunk róla.
Ami pedig megmaradt, annak sem feltétlenül ért véget a története. Egy tegnapi étel, fél fej zöldség vagy néhány kallódó alapanyag sokszor éppen a következő vacsora kezdete. A Csaben-konyhában ezt hívom maradékmenésnek.
Közben igyekszem arra is figyelni, milyen nyomot hagy maga után mindaz, ami a tányérra kerül. Bár 194 centiméteres magasságomhoz mindössze 42-es láb tartozik, örülnék, ha az ökológiai lábnyomom még ennél is kisebb lenne.
Nem tökéletességre törekszem. Inkább arra, hogy kevesebbet pazaroljak, jobban megbecsüljem az alapanyagokat, és amikor lehet, azt válasszam, amit a saját környezetünk kínál.
A sok főzésből, próbálkozásból, maradékmenésből, történetből és néha egészen váratlan 5letből lassan kialakult egy saját világ.
Ez lett a Csaben-univerzum.
Nem tudom előre, merre visz tovább. Talán éppen ez benne az érdekes. Lesznek új alapanyagok, régi ételek új köntösben, maradékok, amelyek nem hajlandók befejezni a történetüket, és minden bizonnyal olyan próbálkozások is, amelyekből legközelebb máshogy főzök.
Én pedig továbbra is kíváncsi leszek arra, mi fő ki ebből.
Ha te is, tarts velem.