(Józsi intelme és egy hétvégi kaland története)

A piacon, a színek és az illatok forgatagában sodródom, ihletre várva.
Egyszer csak egy ismerős hang szeli ketté a kofák harsány moraját: Józsi, a régi idők jóbarátja, akinek mosolya bármelyik reggelt napsütésessé teszi.

„Már csak a héten lesz nálam friss, gyalult tök, szóval használd ki, öcskös!”

Parolázott Józsi, és ezzel elrendeltetett: tökfőzelék lesz a menü.
De nem ám a megszokott, paprikás módon!
Ez itt egy gyömbéres, kefíres, friss házi tökfőzelék, amit egy hamis sertésragu koronáz meg – mert minden főzelék megérdemel egy kis dicsfényt.

A főzelék szaunája – a tök és a só randevúja

A gyalult tököt besózva egy nagy tálban pihentetem, hadd engedjen levet.
Legalább két órát várok, mert a jó dolgokhoz idő kell – és addig simán lefő a kávé, sőt, elkészülhet a ragu is.

(Aki türelmetlen, annak megnyugtatásul: a tök így hálálja meg igazán a figyelmet – selymesebb, koncentráltabb ízt ad majd.)

A főzelék lelke – gyömbér, bors és kapor tánca

Felhevített vajon átforgatom a kicsavart tököt, alig 5 perc alatt.
Ezután jöhet a gyömbér varázsa, borssal és sóval megkomponálva.

Felöntöm azzal a lével, amit a tök magából engedett – csak annyival, hogy majdnem ellepje.
Ez adja a főzelék krémes, de nem híg textúráját.

Tíz perc főzés után félrehúzom, és melegen tartom: pihenni kell neki, mint a jó bornak.

A sűrítés alkímiája – amikor Botmixer őrmester szolgálatba áll

Ezalatt felaprítom a kaprot, és Botmixer őrmester hadrendbe áll.

A főzelék harmadát kiszedem, összeturmixolom a kaporral és a kefírrel, majd visszaengedem a seregbe.

Ettől lesz az egész selymesen krémes, mégis friss és üde –
a kefír savanykás frissessége gyönyörűen ellensúlyozza a gyömbér melegségét.

Hozzávalók (a főzelékhez)

• 2 kg gyalult tök (10 g himalájai sóval beforgatva)
• 1 ek vaj
• ½ tk őrölt gyömbér
• 2 tekerés tarkabors
• 5 g só
• 1 csokor friss kapor
• 1 dl kefír

Hamis sertésragu – a főzelék koronája

Amíg a tök a sóban pihen, elkészül a főzelék méltó párja:
egy fűszeres, ajváros sertésragu, ami minden falatot megkoronáz.

Az előkészület

A sertéshúst felkockázom, a hagymát félbevágva felszeletelem, a paprikát apróra vágom.

Egy fazékban a kacsazsír és vaj keverékét felhevítem, majd közepes lángon fehéredésig pirítom a húst.

Itt letérek a megszokott raguösvényről: egyszerre pirítom és párolom, hogy levet engedjen, így marad szaftos.

Bele a sűrűjébe

Amint elfő a lé, hozzáadom a hagymát és a paprikát, majd összepirítom a társaságot.

Tíz perc alatt összeérnek az ízek, jöhetnek a fűszerek:

• borsikafű a fenyőillatért
• zsálya a mély kesernyés árnyalatért
• és egy csipetnyi só, hogy minden a helyére kerüljön

A csúcshatás – amikor az ajvár belép a színpadra

A pikáns játékosságot az ajvár adja: fűszeres, selymes és mindig megbízható.

Amint minden összeforrt, felöntöm kevés vízzel, és hagyom két órán át gyöngyözni fedő alatt, míg a hús vajpuha nem lesz.

Hozzávalók (a raguhoz)

• 1–1 tk kacsazsír és vaj
• 90 dkg sertéslapocka
• 2 kis fej hagyma
• 1 közepes kápia paprika
• 10 g himalájai só
• ½–½ tk morzsolt borsikafű és zsálya
• 1 tk csípős ajvár
• 3 dl víz

Tálalási tipp

A forró tökfőzeléket mély tányérba merem, a tetejére halmozom a fűszeres sertésragut.

A kefíres gyömbér adja meg az üde egyensúlyt,
míg a hús mély, szaftos íze hozza a „még egy falatot” érzést.

Ez az étel nem csak főzelék –
ez tökéletes egyensúly a friss és a gazdag között.

Most te jössz!

Te hogyan készíted a tökfőzeléket?
Gyömbérrel vagy inkább kaporral szereted?

Írd meg kommentben vagy e-mailben,
hadd gyarapodjon a főzelékszakácsok népe –
mert a főzelék nem unalmas, csak jó történetet kíván.